A fotómasinát becsületesen végigcipeltem ezen a kis Nápoly – Pompei – Salerno – Sapri – Cosenza – Rocca Imperiale – Sibari – Taranto – Nápoly útvonalon a 14kg hátizsák mellett. De igazából nem érzem úgy, hogy meg lett “AZ” a kép. Ellenben szép dolgokat láttam és az alábbi képeken megörökítettem párat .
Első nap, szabadulás Nápolyból. Bevallom őszintén, nem az épületrengetegre és emberekre vágytam 🙂
Második nap, Pompei-ben ébredve.
Harmadik nap. Érkezés Sapriba, gyönyörű kis gyöngyszem az a város. A kemping fullon, szobaárak az egekben (100k+), úgyhogy alvás és hajnal a tengerparton.
Tomi ellenkezésének ellenére mégis továbbhaladtunk a végcél, Rocca Imperiale felé. Cosenzába nagyon rossz napon érkezhettünk, egy gyakorlatilag üres szellemváros fogadott minket, enni is alig találtunk. Ott kellett vesztegelnünk 6 órát a továbbmenő vonatra várva.
Nagyboldogasszony ünnepség Roccában:
Másnap átsétáltunk Montegiordanoba. Ennyire délen gyakorlatilag csak olaszokkal találkoztunk mindenfele, még egy külföldi rendszámú autót sem láttunk. Tök jó, hogy kijárnak az emberek a szabadba a hosszú hétvégén. Vadkemping, sütögetés, általános jókedv 🙂
Közeli vihar Rocca Imperiáléban és pár éjszakai kép Tarantóból.
Ha azt gondoltátok, hogy Tomit nehéz volt rábeszélni, hogy ne maradjunk Sapriba, tévedtek. Igazán nehéz arra volt rábeszélni, hogy hazajöjjünk Rocca Imperialéból 😀 De bevallom, egy kis darab belőlem is ott maradt a tengernél 🙂
Tarantó reggel. Egyik legnagyobb szívfájdalmam, hogy a maradék pár óra Nápoly alatt sikerült a megőrzőben felejteni a fényképezőt… Úgyhogy ennyi képpel kell beérnetek.
All-in-all, hatalmas volt. Még úgy is, hogy az első nap feltörte a cipő a lábam és egy merő sebbel a sarkamon, begyulladt bokával bóklásztam a továbbiakban. A délolasz “vadon” frissítő a turista övezetek után és az ott élő emberek tényleg nagyon kedvesek, jó kedélyűek. Nagyon jó a hangulat, gyönyörű a vidék 🙂
